Tényleg olyan gyengén teljesítenek a magyar diákok?
A PISA felmérésről általában az oktatás kudarcára asszociálunk, egyfajta szitokszóként került be a köztudatba, mintha a felmérés tehetne arról, hogy fény derült a magyar közoktatás hiányosságaira. Levélírónk a 2006-os felmérés rövid összefoglalóját juttatta el hozzánk, ez alapján nem is olyan sötét a jövő.
Kedves Ellenőrző blog!
A napokban került a kezembe a 2006-es PISA felmérés rövid összefoglalása és érdemesnek gondolom arra, hogy a blogon megjelenjen.
A PISA (Programm for International Student Assessment) programot a kilencvenes évek végén hívta életre a legfejlettebb államokat tömörítő szervezet (OECD), melynek Magyarország 1996 óta tagja. A PISA egy felmérő program, amely 3 területen (matematika, természettudományok és szövegértés) vizsgálja a 15 éves tanulók képességét 3 évente. Mivel egy gazdasági szervezet felkérésére készül, elsősorban a mindennapi életben használható tudást vizsgálja, egy-egy felmérés alkalmával vizsgálnak különböző tantárgyi keresztkompetenciákat is, mint pl. 2003-ban a diákok problémamegoldó képességét. A kompetencia a PISA felmérés kulcsfogalma, egyes kompetenciák birtoklásának mértéke határozza meg elsődlegesen, hogy valaki eredményes-e a problémák, feladatok megoldásában. Maguk a tesztfeladatok nem korlátozódnak az iskolai életre, hanem a tanulók vagy családjuk életéhez (személyes szint), a tágabb környezet (társadalmi szint) és a világ egészéhez (globális szint) kapcsolódnak.
Magyarországon a rendszerváltozást követően a társadalmi igények megváltozásával az idegen nyelvi kommunikáció, az informatikai és a társadalomtudományi ismeretek és képességek kerültek előtérbe az oktatáspolitikában, napjainkban azonban újra felértékelendőben van a természettudományi tudás, illetve annak felhasználása a mindennapi életben.
Az eredmények ismeretében elmondhatjuk, hogy habár a magyar diákok rendre a vártnál gyengébben szerepelnek a PISA felméréseken, természettudományos téren, elsősorban fizikából, a fizika világ rendszerei- alteszten érték el a legjobb eredményt, Európán belül csak Finnország ért el jobb eredményt. Finnország a felmérések szerint egy lépéssel a világ előtt jár, diákjaik az oktatás valamennyi, a PISA program által mért területén kimagasló eredményt érnek el. Ennek oka nem elsősorban nem egyszerűen a magas követelményekben, a jó minőségű tankönyvekben és a pedagógusképzésben, vagy az iskolák jó felszerélésében keresendő. Az oktatás nagy presztizsű nemzeti ügy ahol az iskola és a pedagógusok élvezik a társadalom bizalmát, anyagi és erkölcsi megbecsülését.
A kelet közép-európai térségben Szlovénia és Csehország haladta meg az OECD átlagát, a magyarok megismételték a 2000-es és 2003-as eredményüket, ami az átlagnak megfelelő, mégis csalódást keltő. Hazánkkal nagyságrendekben azonos eredményt ért el Svájc, Ausztria, Belgium, Írország, Lengyelország és Dánia. A leggyengébben Románia és Montenegro teljesített. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy a PISA vizsgálat nem nemzetek versenye, hanem egy eszköz, amelynek segítségével a részt vevő országok oktatáspolitikusai időről időre képet kaphatnak közoktatásuk állapotáról, gyengeségéről és erősségeiről. A magyar oktatásnak legalább olyan fontos feladatává vált a tehetséges diákjaink továbbfejlesztése, mint a lemardók arányának csökkentése.
Az eredmények hátterében nem csak az adott ország oktatáspolitikájának sikeressége, az oktatásra fordított összeg nagysága, hanem a tanulók és az iskolák szociális, gazdasági és kulturális háttere is szerepet játszik. Magyaroszágon releváns az adott iskolák közötti különbség, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy már az iskola választás meghatározza a későbbi eredményüket. A magyar helyzettel ellentétben a skandináv illetve a balti országokban a szülő bármelyik intézményt választja, nagyjából hasonló eredményt ér a gyerek.
A PISA vizsgálatból kiderül, hogy a gyenge teljesítmény nem automatikus következménye a hátrányos szociális háttérnek, de mégis ez a legerősebb meghatározó tényező a tanulók természettudományi ismereteinek és kompetenciáinak alakulásában. Magyaroszágon nagyon kis esélyük van arra a tanulóknak, hogy szociális, kulturális és gazdasági hátterük alapján az elvártnál jobb eredményt érjenek el. Ez azt is jelenti, hogy a magyar iskola rendszer nem képes csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, nyilván összefüggésben van ez az oktatásra fordított csekély összeggel. A középfokú intézmények a szociális, kulturális és gazdasági háttér szempontjából szegregáltak, és az egyes intézmények tanulóinak átlagos természettudományi, matematikai és szövegértési eredménye ezzel szoros összefüggést mutat, így az iskolarendszer a méltányosság követelményének nem felel meg.
A PISA (Programm for International Student Assessment) programot a kilencvenes évek végén hívta életre a legfejlettebb államokat tömörítő szervezet (OECD), melynek Magyarország 1996 óta tagja. A PISA egy felmérő program, amely 3 területen (matematika, természettudományok és szövegértés) vizsgálja a 15 éves tanulók képességét 3 évente. Mivel egy gazdasági szervezet felkérésére készül, elsősorban a mindennapi életben használható tudást vizsgálja, egy-egy felmérés alkalmával vizsgálnak különböző tantárgyi keresztkompetenciákat is, mint pl. 2003-ban a diákok problémamegoldó képességét. A kompetencia a PISA felmérés kulcsfogalma, egyes kompetenciák birtoklásának mértéke határozza meg elsődlegesen, hogy valaki eredményes-e a problémák, feladatok megoldásában. Maguk a tesztfeladatok nem korlátozódnak az iskolai életre, hanem a tanulók vagy családjuk életéhez (személyes szint), a tágabb környezet (társadalmi szint) és a világ egészéhez (globális szint) kapcsolódnak.
Magyarországon a rendszerváltozást követően a társadalmi igények megváltozásával az idegen nyelvi kommunikáció, az informatikai és a társadalomtudományi ismeretek és képességek kerültek előtérbe az oktatáspolitikában, napjainkban azonban újra felértékelendőben van a természettudományi tudás, illetve annak felhasználása a mindennapi életben.
Az eredmények ismeretében elmondhatjuk, hogy habár a magyar diákok rendre a vártnál gyengébben szerepelnek a PISA felméréseken, természettudományos téren, elsősorban fizikából, a fizika világ rendszerei- alteszten érték el a legjobb eredményt, Európán belül csak Finnország ért el jobb eredményt. Finnország a felmérések szerint egy lépéssel a világ előtt jár, diákjaik az oktatás valamennyi, a PISA program által mért területén kimagasló eredményt érnek el. Ennek oka nem elsősorban nem egyszerűen a magas követelményekben, a jó minőségű tankönyvekben és a pedagógusképzésben, vagy az iskolák jó felszerélésében keresendő. Az oktatás nagy presztizsű nemzeti ügy ahol az iskola és a pedagógusok élvezik a társadalom bizalmát, anyagi és erkölcsi megbecsülését.
A kelet közép-európai térségben Szlovénia és Csehország haladta meg az OECD átlagát, a magyarok megismételték a 2000-es és 2003-as eredményüket, ami az átlagnak megfelelő, mégis csalódást keltő. Hazánkkal nagyságrendekben azonos eredményt ért el Svájc, Ausztria, Belgium, Írország, Lengyelország és Dánia. A leggyengébben Románia és Montenegro teljesített. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy a PISA vizsgálat nem nemzetek versenye, hanem egy eszköz, amelynek segítségével a részt vevő országok oktatáspolitikusai időről időre képet kaphatnak közoktatásuk állapotáról, gyengeségéről és erősségeiről. A magyar oktatásnak legalább olyan fontos feladatává vált a tehetséges diákjaink továbbfejlesztése, mint a lemardók arányának csökkentése.
Az eredmények hátterében nem csak az adott ország oktatáspolitikájának sikeressége, az oktatásra fordított összeg nagysága, hanem a tanulók és az iskolák szociális, gazdasági és kulturális háttere is szerepet játszik. Magyaroszágon releváns az adott iskolák közötti különbség, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy már az iskola választás meghatározza a későbbi eredményüket. A magyar helyzettel ellentétben a skandináv illetve a balti országokban a szülő bármelyik intézményt választja, nagyjából hasonló eredményt ér a gyerek.
A PISA vizsgálatból kiderül, hogy a gyenge teljesítmény nem automatikus következménye a hátrányos szociális háttérnek, de mégis ez a legerősebb meghatározó tényező a tanulók természettudományi ismereteinek és kompetenciáinak alakulásában. Magyaroszágon nagyon kis esélyük van arra a tanulóknak, hogy szociális, kulturális és gazdasági hátterük alapján az elvártnál jobb eredményt érjenek el. Ez azt is jelenti, hogy a magyar iskola rendszer nem képes csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, nyilván összefüggésben van ez az oktatásra fordított csekély összeggel. A középfokú intézmények a szociális, kulturális és gazdasági háttér szempontjából szegregáltak, és az egyes intézmények tanulóinak átlagos természettudományi, matematikai és szövegértési eredménye ezzel szoros összefüggést mutat, így az iskolarendszer a méltányosság követelményének nem felel meg.