Ha kevés a munka az is baj?!
Patrik levelét is nagyon szívesen adjuk közre, azt gondoljuk, hogy nagyon jól megfogalmazza, hogy miről is szól a pedagógus pálya.
A tegnapi levélen felbúzdulva ragadok tollat én is!
Nincsen 39 órám, de sajnos még 20 sem, mivel nem kurrens tárgyat tanítok, csak történelmet és magyart, az meg ugye kit érdekel. Van szabadidőm, nem szakadok bele a munkába, csak éppen éhenhalok a családommal együtt, mert a feleségem is tanár hasonló szakpárral megáldva, ráadásul az egyik lányom is ezt a pályát választotta, a fiam viszont elment inkább gyógymasszőrnek, igaz sokáig kellett győzködnünk, hogy attól ő még olvashat itthon verset, csak ne nagyon reklámozza a munkahelyén, nehogy kiutálják.
Nem panaszkodom, én választottam -igaz a pályaválasztásom idején még megbecsült szakma volt, imádattal tisztelt magyar tanárom miatt választottam-, most viszont már szégyenkezve suttogom el, ha megkérdezik, hogy mi a foglalkozásom.
Válthatnék, de szeretem.
Szeretem, ha egy tizenéves felismeri egy szerelmes versben a saját érzéseit és segít neki megérteni saját magát, megfogalmazni azt, amit érez, de nem tud kimondani. Szeretem, hogy a bazdmegelésen kívül 9. végére mást is tudnak mondani, esetleg már nem csak tegezve tudnak kommunikálni. Szeretem, hogy járnak könyvtárba és hogy miattam mennek oda, úgy érzem, hogy van értelme a napjaimnak. Annyira szeretem, hogy az sem bánt, hogy összemosolyognak néha a hátam mögött, mert nem tudom, hogy a legújabb ketyeréjüket hogy kell kikapcsolni és a rengeteg gomb mire való. Nem bánt, hogy olyan helyekre járnak nyaralni, amikről én csak olvastam, de örülök, hogy legalább ők eljutottak oda.
De az nagyon bántana, ha olyan felnőttek lennének belőlük, mint akik a tanárokat gyalázó tegnapi hozzászólásokat írták. Akkor nagyon szégyelném magam, és pályát módosítanék.
