Mi a magyar oktatás baja?-Prinz Dani válaszol
Prinz Dani önálló posztban válaszol a kommentekben felmerülő kérdésekre, meglátásokra, nem mintha olyan sok ellenvélemény merült volna fel a tegnapi poszt kapcsán, de Dani szerint maradtak a tisztázandó részletek.
Miután elolvastam a hozzászólásokat, amik a cikkemhez érkeztek, fontosnak érzem, hogy válaszoljak néhányra.
Coming out
Kezdjük a kilétemmel kapcsolatosakkal. Valóban diák vagyok, névvel is vállalom az írásaimat, Prinz Daninak hívnak, 19 éves vagyok. Ezt egy gyors internetes kereséssel bárki beláthatja. Nem vagyok harmadikos gimnazista, elsőéves egyetemista vagyok. Ez rossz hír azoknak, akik örültek, hogy egy harmadikos gimnazista is tud összefüggő mondatokat írni. Nekik vigasztalás lehet, hogy már második gimnazista koromban is tudtam, például a Népszabadság 2007. június 12-én megjelent számában: http://www.nol.hu/archivum/archiv-449920
Azt is jól vették többen észre, hogy a posztomban vannak helyesírási és stilisztikai hibák, ennek fő oka valószínűleg az, hogy 2007 szeptembere óta nem sokat beszélek és írok magyarul. Ez természetesen nem mindenki szerint jó kifogás.
Szülő vagy iskola
A ,,kinek a felelőssége?” kérdéssel is több probléma van, és valószínűleg nem volt világos, hogy mi erről a véleményem. A legtöbb dolog nem csak a szülő és nem csak az iskola felelőssége, azt is rendkívül nehéz eldönteni, hogy egyáltalán hol húzódnak a határok. Viszont szerintem a kérdés egy rossz megközelítésen alapul. Ha én felnövök és bűnöző lesz belőlem, akkor az részben a szüleim hibája, részben az iskoláé, és nyilván részben a sajátom is. Ugyanígy, ha viszont utánam dobnak egy Nobel-díjat, akkor az részben köszönhető a szüleim nevelésének, a tanáraim áldozatos munkájának, és a saját kitartásomnak. Legalábbis az esetek nagyobb részében mindhárom tényező fontos. A probléma értelmes megközelítése az lenne, hogy megkérdeznénk: ,,mindenki megtett-e minden tőle telhetőt?”. Ha mi otthon a szüleimmel egész nap csak tévét nézünk, senkit nem érdekel, hogy megcsinálom a házifeladatomat és egyáltalán nyilvánvalóan a családi hátterem miatt nem megy nekem a tanulás, akkor normális reakció egy tanártól, hogy ez nem az ő felelőssége? Szerintem ez emberi szempontból is rossz, de oktatáspolitikailag is tévedés. De továbbmennék. Ha a gyerek otthon azt hallja, hogy a cigányok (vagy a gádzsók) rossz emberek, akkor cinikus lenne a pedagógus részéről azt mondani, hogy ez politika és magánügy, nem az én felelősségem, hogy a gyerekek ne legyenek rasszisták.
Szóval úgy tűnik, egyáltalán nem egyértelmű, hogy hol a határ. Az viszont biztosnak tűnik, hogy nem igaz, hogy az iskolának nincs felelőssége olyan kérdésekben, amikről sokan úgy gondolják, hogy kizárólag a szülő hatáskörébe tartoznak. A tanárok sem tudnak bármit elérni, minden szempontból megváltoztatni a gyerekeket (ez nem is lehet cél), de szerintem a legtöbben nem is tesznek meg mindent, tisztelet a kivételnek.
,,A sok hülyeséget kevés hülyeséggel írjuk felül”
Ez volt talán a legjobb hozzászólás. Nézzük meg először mi az a sok hülyeség. Amikor arról beszélek, hogy túl sok felesleges dolgot tanulunk az iskolában, a legtöbben azzal válaszolnak, hogy de ez is meg ez is fontos, illetve hogy a gyerek nem tudhatja, mi lesz belőle később, nameg az általános műveltség.
Vegyük sorra ezeket az érveket. Az az állítás, hogy ,,az egyiptomi történelem nem érdekes” nem túl releváns oktatáspolitikai szempontból, ugyanis ez teljesen szubjektív. Kinek érdekes? Miért érdekes? Mi az egyáltalán, hogy valami érdekes? Engem például nem érdekel az egyiptomi történelem, de teljesen elfogadható, ha valakit meg de. Én például buszvezető szeretnék lenni, de teljesen elfogadható ha valaki meg egyiptológus vagy történelemtanár. Ezt a problémát szerintem a rendelkezésre álló idő végessége szempontjából kell megközelíteni. Ha a diáknak egész életében csak egy történelem órája lenne, akkor az egyiptomi történelemmel töltenénk el azt? Erre valószínűleg legtöbben nemmel válaszolnának. És ha azt kérdezném: ha a diák egész életében csak négy éven keresztül fog történelmet tanulni, akkor érdemes ezt olyan kérdések taglalásával eltölteni, amiknek majdnem, hogy semmi hatásuk nem lesz az életére? De ennél eggyel jobb, ha ezt megfordítom: ha a diák csak négy éven keresztül fog történelmet tanulni, akkor helyes-e egyáltalán nem foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amik meghatározzák majd az életét, azt a társadalmat, amiben élni fog? Míg az utolsó előtti kérdésre lehet azt válaszolni, hogy de igenis a régebbi történelmi eseményeknek is komoly hatása van a világunkra, sőt szerintem ez egy jó válasz is lenne, az utolsó kérdésre hülyeség lenne azzal válaszolni, hogy nem, csak azért sem fogunk az órán olyan dolgokkal foglalkozni, amelyeknek rendkívül nagy hatása van a mindennapi életünkre és a közbeszédre. Ha eljutottunk idáig, akkor viszont mivel a történelemoktatásra fordított idő véges, biztos, hogy valahogyan az utóbbi kategóriába tartozó dolgokkal kell helyettesíteni néhány az előbbibe tartozó dolgot. Ha belátjuk, hogy nem tudunk mindent megtanítani négy év alatt, akkor bizony választanunk kell. Ez aztán tovább általánosítható: nem csak a témakörök, de a tantárgyak és a tudásterületek között is választani kell. És itt választunk rosszul.
A gyerek nem tudja még, hogy mi lesz belőle, nameg az általános műveltség szintén egy gyakori érv az általános mindenre kiterjedő magyar oktatás mellett. Ez körülbelül annyit jelent, hogy csak azért is beleverek a gyerekbe minden tantárgyból egy csomó mindent, hiszen amikor gimnáziumba megy még nem tudhatja, hogy majdan orvos lesz vagy ügyvéd. Itt több probléma van. Egyrészt ez nem tűnik túl hatékonynak. Másrészt, miért gondoljuk azt, hogy pont ettől a hozzáállástól jön majd meg a gyerek kedve bármelyik szakmához? A középiskolában tanult biológiának és kémiának semmi köze nincs egy orvos munkájához, nem beszélve arról, hogy mivel is foglalkozik egy ügyvéd. A középiskolai tantárgyak nagy része inkább pont arra jó, hogy elvegye a kedvünket ezektől a dolgoktól. Harmadrészt, nem is gondoljuk úgy, hogy a gyerekek nem tudják idejekorán eldönteni, hogy mik szeretnének lenni. Ezért vannak szakképző iskolák és szakközépiskolák, nem? Hogy lehet az, hogy van aki már 14 évesen el tudja dönteni, hogy ő az építőiparban akar dolgozni, míg másoknak 18 éves korukig kell várniuk, hogy eldöntsék, hogy inkább programozóként vagy magyartanárként tudnak érvényesülni? Negyedrészt, megint a külfölddel hozakodnék elő. Nem minden országban van ennyire általános gimnáziumi oktatás, és nekem ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy Magyarországnak nem megy túl jól sem oktatási szempontból, se úgy egyébként.
És mivel írjuk felül? Segítene a magyar oktatáson, ha a jelenleg tanított anyagot 10%-kal csökkentenénk, de egyébként nem változtatnánk semmit? Hát persze, hogy nem. Ha eddig 14 versszakot kellett megtanulnom a Toldiból, és ez szerintem hülyeség (nem állítom, hogy az, legalább fejlődött a memóriám, ami fontos!), és a későbbiekben csak tizenkettőt kell majd, akkor jobb lesz nekem? Valószínűleg nem, így csak többet fogok tévét nézni. Az viszont elképzelhető, hogy ha csak tizenkét versszakot kell megtanulnom, viszont lefolytatunk egy érdekes vitát a versről (már amennyiben ez lehetséges), az jobb, mint a korábbi állapot. Nekem úgy tűnik, hogy a jelenlegi inkább az első megoldást választja. Így a gyerekek nettó hülyébben jönnek ki az iskolából, ,,kisebb a kapacitásuk”, mint korábban, ahogy erre több hozzászóló is felhívja a figyelmet.
Kréta-tábla kombó
Lehet-e megoldás az intelligens tábla a magyar oktatás bajaira? A hozzászólásokból is kiviláglig, tudjuk, hogy ami igazán számít az az, hogy tud-e a tanár tanítani. A rossz tanár intelligens táblával is rossz, vagy rosszabb, mint korábban. A legjobb tanárok intelligens tábla nélkül is képesek lehetnek lekötni a gyerekeket. Viszont az a különböző ,,infokom eszközök” segíthetnek nekik. Véleményem szerint egyébként az intelligens tábla programnak nem itt kell keresni a buktatóit. Hanem ott, hogy az én gimnáziumomban már akkor feltűntek, amikor még nem lehetett kinyitni az ablakokat, mert kiestek volna a keretből és az épületben számos helyen beázás volt. Lehet, hogy nem az intelligens tábla lett volna az első, amire szükségünk volt. De ki tudja.
