Miért hagyják a tanárok, hogy verjék a gyerekemet?!
Gina levelét adjuk közre, amelyben leírja elkeseredett harcát azért, hogy megvédje 5-es gyerekét az iskolai atrocitásoktól. Többször szólt a tanároknak, beszélt az igazgatóval, próbált beszélni az egyik érintett gyerek szüleivel, de végül az iskolaváltás mellett döntött.
Kedves Ellenőrző!
A gyerekemet ért sorozatos iskolai verések miatt fordulok levelemmel hozzátok! Gondolhatjátok azt is, hogy miért nem inkább az iskola tanáraihoz, vagy az igazgatóhoz fordulok inkább, de az már megtörtént. Odáig fajult a dolog, hogy jeleztem az Önkormányzat felé az iskola tehetetlenségét, illetve iskolát váltottunk. De kezdem az elején!
A kislányom korababa volt, sajnos maradtak vissza nála fizikailag látható jelei ennek, valamint neurológiai problémái is vannak. Születése óta járunk vele fejlesztésre, mozgása óvodás korára rendezetté vált, a finommotorikával vannak gondjai, de ebben nem tért el kortársaitól. A kudarcra viszont nagyon rosszul reagált, sírt, illetve bebújt a szekrényébe, de SOHA nem vált agresszívvé, nem verekedett, nem fenyegetett senkit. Sajnos ennek ellenére már óvodában kezdődtek a problémák, a gyerekek megérezték, hogy könnyen ki lehet borítani, piszkálták, verték gyakran rohantam érte a munkahelyemről mert nem tudták az óvónők sem megnyugtatni. Az is kiderült évközben, hogy az óvónők is megverték néha, ez persze továbbrontott a helyzeten. Elköltöztünk, óvódát váltottunk és tényleg a világ legjobb óvódájába kerültünk, kedvesek voltak, türelmesek, bár a gyerekek itt is piszkálták a lányomat, de verésig nem fajult soha a helyzet, szívesen járt oda.
Az iskolaválasztás bekövetkeztével alapítványi iskolába szerettem volna vinni a lányomat, mert úgy éreztem, hogy teljes osztálylétszámmal nem tudna megbírkózni, ráadásul a fejlesztésre is szüksége van, erre pedig a speciális iskola a megfelelő. 2 éves korától járunk vele pszichológuhoz, ő nem javasolta a speciális iskolát, valamint a nevelési tanácsadó sem, mondván, hogy korának megfelelően fejlett, intelligenciája átlagon felüli, nem igényel speciális gondozást. Alsóban rendben is ment minden. Szeretett odajárni, néha megkergették az udvaron, de a tanító nénik nagyon odafigyeltek rá -és a többiekre is-, soha nem érte különösebb atrocitás. Felsőben viszont visszatért a rémálom. Ütik-verik, ahol érik, a szünetekben ki sem mer menni az osztályból, mosdóba sem. Többször beszéltem az osztályfőnökével, az igazgatónővel, de érdemi változás nem történt az ügyben. Azt a választ kaptam, hogy az iskolai atrocitások mindennaposak, nem állhat tanár minden diák mellett, vigyem kisebb osztálylétszámú iskolába. Az Önkormányzatnál ugyanezt a választ kaptuk. A speciális iskolába egyébként azért nem vették fel, mert a Nevelési Tanácsadó szerint nem szorul speciális ellátásra és fejlesztésre. Ettől függetlenül most kerestem neki egy kisebb osztálylétszámokkal dolgozó alapítványi iskolát és remélem, rendeződik a helyzetünk.
